Hogy micsoda, Tolino?
A kétoldalon lapozógombokkal ellátott, zseniális konstrukciójú, világítós tokkal is használható olvasó az egyszerű, de perfekt kezelhetőség és minőség mellett nem csak hogy hozta az ígért hosszú akkumulátoridőt, de még a heti egyszeri mobiltöltéshez szokott társadalmat is meglepte a végtelennyi 4-6 hetes, néha még hosszabb üzemidejével két töltés között.
Ráadásul ezek a korai modellek ma is igen népszerűek, kevés tartósabb, szerethetőbb és barátságosabb készülék létezik, mint ez.
Aztán persze jöttek az újabb – néha jó, néha kimondottan pocsék – modellek: a Touch, az első, már fénnyel is ellátott Paperwhite, majd jött a prémium sor amit a Voyage kezdett meg és az Oasis folytatott, de azóta – üzletpolitikai és technológiai okokból – már nem tudtak igazán egyedit mutatni:
Az Amazonnál vásárolt valamennyi készüléket kvázi kötelezően be kell drótozni az Amazon hálózatába. Regisztráció nélkül az eszközök többnyire korlátozottan használhatóak csak, de pont a nagyon magas számú bedrótozott ügyfél miatt az Amazonnál még az e-book olvasók piacára jellemző nagyon lassú amortizációhoz képest is nehézkessé vált a fejlesztés.
Az új modelleket a több mint egy évtizede változatlan platformhoz kell igazítani, ami azt jelenti, hogy a nagyobb fejlesztésekhez a platform alatti infrastruktúrához kellene hozzányúlni, de ez esetben a régebbi modelleket is frissíteni kellene, ami nem mindig lehetséges. Illetve egyes esetekben a hardver kötöttségei akár ki is zárhatják a további online használatot egy új szerver és hálózat esetén - éppen ezt láthattuk nemrég az Amazon történetében másodszorra, amikor az elsőtől harmadik generációig megszűnt a készülékek regisztrációjának és online használatának lehetősége.
Az Amazon lassan saját magát béklyózta meg. Az e-ink megjelenítésben a hardver fejlődése rendkívül lassú, itt nem igazán lehet elkápráztatni a vevőket, szükség van a szoftver fejlesztésére, változtatására. Csakhogy ezzel is van egy probléma, mégpedig az, hogy az Amazon jelenlegi olvasói nagyjából mindent tudnak, ami a merev és szűk Amazon-infrastruktúrában lehetséges. Nincs hova előre lépni, csak körömfestegetés van. Bluetooth, hangoskönyv, felolvasható e-book. De még mindig a könyveladás az, ami számít és mindent ez alá rendeltek.
Európa nagyobb része talán nem, de Magyarország rendesen megragadt a Kindle-pszichózisban. A tanácsot adó barát sohasem használt vagy látott mást, csak Kindlét, így ezt fogja ajánlani. A tesó egyszer olvasott egy cikket, a boltosnak meg nincs más a polcon, a használtpiacon meg nyilván ugyanez van: tízből kilenc olvasó az Amazonhoz kötött Kindle.
Miközben
Miközben karnyújtásnyira ott a Tolino. Is.
A Tolino egy 2013. óta létező, eseménydús történelemmel rendelkező márka, jelenleg – 2024. óta – a Thalia tulajdonában van. Készülékeik 2024-től teljes egészében a Kobo olvasók hardveréből és opercációs rendszeréből állnak, azokkal a logón kívül szinte teljesen azonosak.
Az alapításkor, amiben a Deutsche Telekom koordináló-technológiai-vezető szerepet játszott, a német, osztrák és svájci piac lefedettsége volt a cél. A DT a Tolino Alliance-t a Club Bertelsmann a Hugendubel, a Thalia és a Weltbild könyvkereskedő hálózatokkal együtt alapította.
Kimondottan az Amazon egyeduralkodásának megakadályozását, a német nyelvterületen működő könyvesboltok és vevőik helyzetbe hozását tartották szem előtt és már a kezdetekkor is bármelyik megfelelő könyvesbolthoz vagy hálózathoz, de akár könyvtárhoz is regisztrálni lehetett az ebook olvasókat. Később az olasz, holland és belga piacon is megjelentek, ottani könyvpiaci szereplőkkel társulva.
Az évek során a piaci mozgások miatt több partneri szerződés jött létre és szűnt meg az egyre jelentősebb Tolino és a nyugat-európai könyvpiacok szereplői között, majd 2017-ben előbb megjelent a cégben gyártóként a kanadai székhelyű Kobo, ami a japán Rakuten tulajdonában álló cég, majd ugyanebben az évben az alapító Deutsche Telekom eladta a tulajdonrészesedését a Rakutennek.
A Thalia pedig 2024. nyarán vette át teljesen a márkát, amikor az egyik alapító, a Weltbild hálózat csődbe ment.
Ettől az évtől kezdve a következő Tolino olvasók – a Shine 5 és Shine Color, valamint a Vision Color már a Kobo operációs rendszerét is megkapták.
Korábban, 2017-től a készülékeket ugyan már a Kobo gyártotta és ezek az azonos kategóriájú Kobo olvasók hardverét kapták meg Tolino felirattal, valamint a firmware-t, az ekkor Android alapú szoftvert is a Kobo fejlesztette, de ez semmilyen szempontból nem volt rokonságban a Kobo logójú olvasókra telepített szoftverrel. Viszont a Tolino fejlettebb olvasói ettől az évtől készültek: a hatalmas, 8″ képernyős Epos 1, még lapozógombok nélkül, majd a tökéletes Paperwhite-gyilkos Shine 3, ami egyébként az első Home-gomb nélküli Tolino modell (személyes kedvencem, nem tud elavulni).
Majd megjelent a Vision 5. a 7″ méretű képernyő mellé épített lapozógombokkal, nyilvánvaló válaszként az Amazon Oasis modelljeire.
Évente-kétévente készültek az új olvasók, néha megelőzve mindenkit (kivéve persze a Kobo-t) jött az automatikus és öntanuló színhőmérséklet állítás, auto-elfordulás, finomabban paraméterezhető oldalmegjelenítés. És jöttek ebben az időszakban a fura és idegesítő szoftveres bakik is, amiket általában gyorsan javítottak is.
Azzal, hogy a Tolino olvasók sokkal kötetlenebben használhatóak valamint elérik a teljes német és részben a francia nyelvű nyelvű könyvpiacot, ráadásul lényegesen olcsóbban megvásárolhatóak mint akár egy alsó kategóriás Kindle, igen népszerűek lettek egész Nyugat-Európában.
A magyarországi ismertséget az akadályozza, hogy a márka meg sem próbál nemzetközi piacot elérni, miközben valamennyi készüléke többnyelvű, teljes támogatással. Nincs reklám, nem jön szembe célzott hirdetésben, kint élő ismerősökön kívül alig van pár embernek Tolinója, nincs aki megemlítse. Az ismeretlen gyártó, az információ hiánya pedig félelmet kelt, ezen pedig nyilván nem segít az sem, hogy akitől tanácsot kérnek, az nem szereti elismerni a hiányosságait, inkább megrázza a fejét, abból nem lehet baj.
A Tolinók sokszor így hullanak ki még akkor is, ha jóval jobb, előnyösebb döntés lenne a kérdezőnek: “Juj, azt ne, azt mondta a fodrászom, hogy….”. És otthagyja mondjuk a színes, nagyképernyős, lapozógombos villámgyors és független akciós modellt egy random, kétszer annyiba kerülő butább másikért, ami a barátnőnek is van. Amin se szinopszis, se fokozat nélküli margó és betűméret, se színes borító, se manga, de amúgy tökéletes lenne: ha a tengerentúlon élnénk, ahol nem 27% az áfa az e-könyveken és nem fájna a fizetésből két könyvet venni egyszerre.
Számtalan esetben szembesülök ezzel. Facebookon, fórumokon ha valaki tanácsot kér, szinte esélye nincs korrekt információt kapni, mert elözönlik a kérdezőt a jószándékú, de inkompetens jóakarók. Ismernek egyetlen modellt, egy gyártót és a tanáccsal együtt sokszor átadják az ismeretlentől való félelmeiket is. Néha rémhíreket, legendákat.
Mindig van persze néhány józanabb hang is, de elsikkadnak. Van, aki lelkesen ajánlja a P*** márkájú olvasóját, mert hát milyen rendesek voltak a szervizben, amikor éjjel magától elrepedt a két hónapos készülék kijelzője. Más pedig óva inti hogy színes kijelzős modellt vegyen, mert az életlen és rossz a felbontása, bár ő még nem látott ilyet. Meg minek az.
Nyilván ilyen közegben értelmetlen megemlíteni bármit, mert úgysem lesz hatása, másrészt nem élünk olyan sokáig hogy egy idegennek részletesen elmondjuk, mi a jó neki. Hogy mit választhatna még, ha tudna róla.
Szóval, Tolinót miért jó venni?
Mert itt van, mert európai, mert időtálló, jó olvasókat gyártanak és gyorsan fejlődnek. Több mint ötmillió készüléket adtak el egy pár országból álló nagyon szűk és kritikus piacon, ami jelentős teljesítmény.
A korai modelljeik is elég okosak voltak, egy Vision 2 vagy 3 egyenrangú egy 10. generációs Paperwhite olvasóval, de ezek a modellek még a Windows XP és az USB 1.x korában készültek és gondjaik akadhatnak az újabb oprendszerekkel, a Vision 2 például csak Windows 8 és korábbi oprendszerekkel hajlandó szóba állni. A régebbi modelleket jobb kerülni, ezeket könnyű felismerni a retro kinézetükről, többnyire nem feketék és erősen lekerekített a formájuk.
De 2019-től olyan, a használtpiacon ma is elérhető olvasókat gyártottak, amik sok szempontból jobbak mint a konkurrencia termékei. A Shine 3 például egy Paperwhite 7. generációval teljesen egyenrangú, de annál okosabb és az azonos képernyőméret mellett kisebb házba szerelték, tökéletes utazáshoz is. A Vision 5 már lapozógombos, rendkívül könnyű modell 7″ kijelzővel, sokkal olcsóbban mint egy Oasis.
A Shine 4 (139 EUR) gyors hardvert kapott (1,8 GHz AllWinner B300 Quad Core, amit a Vision 6 is), a Shine 5 (119 EUR, igen olcsóbb mint a Shine 4) pedig már az új Kobo oprendszert, ahogyan a Shine Color (149 EUR) és a Vision Color (199 EUR) is. Az USB-C már természetes, WiFi minden modellen van, Bluetooth a Shine 4 kivételével mindegyiken.
Utóbbi három felhasználói felülete eléggé prémium érzetet kelt, minden olvasási beállítás – margó, sorköz, font – fokozatmentes, epub esetén a könyvek szinposzisa egy mozdulattal kikérhető, többféle szűrés és keresés lehetséges. Reklámos változat nem létezik a Tolino olvasóknál, tehát nem kell nézegetni az akciós olvasókat ha a Thalia üzletből vásárol valaki, nincs csapda. Évente egy vagy két alkalommal elég jó leárazások vannak, érdemes figyelni ezekre – egy ausztriai ismerős nem árt, mert nem postáznak külföldre, viszont az osztrák Media Markt is beszáll az akcióba ilyenkor.
Tok nélkül minden olvasójuk pillekönnyű. Tok származás szempontjából kétféle van: gyári és német utángyártott, illetve lehet hozzájuk az “iker” Kobo olvasók tokját is használni, ezek Kínából is elérhetőek (néha jelölik is a Tolino-kompatibilitást)
A gyári tok elég drága, főleg az olvasó árához képest, de a 29 eurós (postaköltség nincs) prémium Shine tok kétféle bőrből varrva (tényleg) megrendelése pár estés zokogás után teljesen racionális döntés, mert gyönyörűszép a zöld és a kék is.
A Vision Color 39 eurós tokja kissé más tészta, megérkezés után jöttem rá hogy a pereme annyira magas, hogy cseszteti az ujjamat lapozáskor, pontosabban alig érem el a lapozógombokat miatta. Ezt a visszaküldés helyett egy kézi maróval oldottam meg, szépen kimartam a lapozógombok mellett az élet, ahogyan azt kellett volna. Furcsa ergonómiai hiba, mert ismert európai beszállító készíti a tokot, ami minden más szempontból tökéletes és szép egyébként.
A tokokra is vannak leárazások, nem is kicsik. Sajnos csak pár napig tartanak, de szólnak róla ha beregisztrál az ember.
Olcsóbb tokot Ebayen lehet venni minden modellhez, Németországból, postaköltségmentesen jön magyar cím esetén is. A szövettokok elég jók, ezekből a sima bepattintóst érdemes venni. A becsúsztatós változat nagyon jól néz ki, képen főleg, de nagyon macerás felrakni, koptatja az olvasót és vastag.
Idén, bő fél évvel a Tolino után jött ki az Amazon első színes olvasója, és sajnos ők rögtön egy kellemetlen gyártási hibával kezdték. Néhány olvasónál sárga elszíneződés jelentkezett a képernyő alján, nyilvánvalóan a színhőmérséklet beállítását végző ledek rendellenes működése miatt. Nem lenne gond, a garancia intézése elég korrekt szokott lenni, csak az utóbbi években az ügyfélszolgálatuk rettentő nehézfejű lett és borzalmas élmény velük bármit megbeszélni. Udvariasak, de egyre kevesebb a segítőkészség, főleg ha európai az ügyfél.
A Tolino ügyfélszolgálata kicsit jobb, utoljára e-mailban beszéltem velük, angolul. Fél-egy napos átfutással megoldódott minden, persze hajlamosak olyan válaszokat adni ami a FAQ-ban is benne van, szóval érdemes pontosan megfogalmazni a nyűgöket és leszögezni hogy a FAQ már megvolt.
Hardveres hibával még nem találkoztam, lefagyás az előző generációknál előfordulhat, de ritkán és teljes mértékben kezelhetően. Az újraindítás vagy reset menete is megtalálható a weboldalon, nem kell fórumokra jári támogatásért kunyerálni.
Röviden: a mai Tolino az ismert, de drága Kobo ikertesója. Ugyanazt kapod, bőven ár alatt.
Tudnak adni modern színes olvasót már hatvanezer forintért, tudnak adni prémium Vision Colort, egy hét colos, lapozógombos olvasót nyolcvanezerért, amin egyébként lehet szöveget kiemelni színesben ceruzával (az eredeti drága, Alin venni, ott pár ezres csak), lehet rajzolni. És tudnak adni fekete-fehér olvasót negyvenpárezerért. Igazából sokkal jobbat, mint az Amazon és jobbat, mint bárki más.
A használt olvasóik pedig még mindig szépen tartják az árukat, bármelyik használt Shine 3 vagy ezutáni modelljükkel hosszú időre lehet tervezni. Nem megy tönkre az USB csatlakozó, nem törik ketté a kijelző, az akkujuk is sokáig jó lesz még és nagyon könnyen cserélhető.
Mindehhez nem kéri egyik sem, hogy csakis tőle vegyél könyvet, nem törli le a borítókat ha USB-ről rakod fel a könyveidet. Van szinopszis minden könyv mellett akkor is, ha nem vagy online. És nagyon okos.
Nem azt mondom, hogy mindenkinek egy Tolino kell, egyáltalán nem. A haverok véleménye, a hozott élmény, a beidegződés nem megvetendő dolgok,ha dönteni kell. De ha a racionalitás és józan ész is számít, akkor egy mai Tolino olvasó marha erős versenytárs lehet bármi ellen.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése