Amit tudni akarnál az e-book olvasókról, de...

  Amikor Kosztolányit olvas az ember, nem mindegy hogy milyen papíron teszi azt. A modern könyvek papírja erősen költségcentrikus, kevés kiadó és nyomda engedheti meg magának a kompromisszummentes alapanyag használatának nagyvonalúságát és az olvasó sem mindig hajlandó kifizetni azt. Nagyon széles a spektrum. Barátságos, strukturált felületű és sima oldalak váltakozva a kiállítási katalógusban, igényes modern műnyomók, egy skandináv krimi olcsó ofszetre nyomva, antikváriumból elhozott száraz és barna oldalszélű lapok. Az e-book olvasók megjelenésekor az olvasó-könyv kapcsolat letapizós-vizuális élménye egyetlen lehetőségre szűkült: a megvilágítatlan, közepes kontrasztú, alig 150-212 ppi felbontású kijelzőre.  Ez a kezdetlegesnek tűnő technológia évekkel az e-book olvasók előtt, bőven az LCD kijelzők világuralmának közepén jelent meg először ismeretterjesztő magazinokban mint "forradalmi találmány" – bizonyára rengeteg ember, köztük az én képzeletemet is megragadva. Az első...

Ez valami olasz nevű város, ne vedd meg!   Magyarországon amikor valaki meg akarja venni az első e-book olvasóját, valószínűleg a rokonait, barátait és ismerőseit kérdezi körbe és az esetek túlnyomó részében egy határozott “Kindle” választ kap.  Meg mostanában bemondja valaki hogy Anyukámnak Pocketbookja van.  Aztán jön némi szünet.  M i is van még? Sony? Izé, nem jut eszembe több, bocs, Hugi. Vegyél Kindlét.   Ennek szocializációs okai vannak: az e-book olvasókat a mai napig az Amazon olvasóival azonosítják, ma már nem joggal, de érthető okokból: az európai elektronikus könyvolvasás nem túl távoli kezdetekor egy tökéletes készülékkel nyűgözték le a piacot, a Kindle 4 modellel. A kétoldalon lapozógombokkal ellátott, zseniális konstrukciójú, világítós tokkal is használható olvasó az egyszerű, de perfekt kezelhetőség és minőség mellett nem csak hogy hozta az ígért hosszú akkumulátoridőt, de még a heti egyszeri mobiltöltéshez szokott társadalmat is meglepte a végte...

  Avagy formátumok, fontok, margók és sortávok Nehéz mellélőni, mert tulajdonképpen működik a mindenevőség: az összes ebook olvasón nulla vagy kis melóval bármit lehet olvasni (vagy akár hallgatni) ami olvasható szöveget tartalmaz – de mérföldnyi előny, ha nem pdf-ként jutunk hozzá egy könyvhöz. Mondom érthetőbben: a pdf a jókedv elrontója . Nem ebook formátum. Panírozva sem lesz jó. A legtöbbször elhangzó kérdés kezdő ebook használóktól a user manual által amúgy megválaszolt “hogyan működik?” és a “honnan vegyek könyveket?” után a fájlformátumok kérdése. Érdekes módon nem is az ebooknak dedikált formátumok okozzák a legtöbb frusztrációt és kínlódást, hanem a már korábban is használtak, amiből van is otthon bőven. A jól ismert doc, rtf és főleg a pdf, amelyekkel szinte mindenki megpróbálkozik első alkalommal. Az van, hogy ez a “mit olvassak” dolog nem is annyira magától értetődő. Az új olvasó ott az asztalon, a dobozának hátsó oldalán pedig valószínűleg fel van tüntetve az...

  A Kindle 4 és 5 , másfél évtizeddel később Pár évvel azután, hogy szaklapok mellékes kis színeseiből először lehetett hallani az elektronikus papírról, és röviddel azelőtt, hogy a három-érzékszervi könyvmolyok (lát-tapint-szagol) jól hallhatóan felhördültek volna itt Magyarországon is, veszélyben érezve a Gutenberg-galaxist, a könyvespolcokat és a megszokott esti papírzizegést: az Amazon bemutatta az ezüst színű Kindle 4, majd röviddel később a fekete Kindle 5 e-book olvasót. 2011. szeptember végét írtunk. Az elődök fizikai billentyűkkel felszerelt, szinte béta-állapotú e-book olvasók, meglehetősen óvatos és fura tapogatózások voltak. Ekkor eléggé bizonytalan volt a technológia jövője, nem létezett a piac, a kiforrott technológia, nem volt kipróbált és bevált ergonómia és a kiadók sem szívesen dobták be a közösbe a könyvek elektronikus változatát, hiszen – ahogyan ez lenni szokott- a kalózkodás evolúciója jóval előbbre tartott. Ekkor még nem lehetett tudni, de a Kindl...